magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

Az ANYAORSZÁGI, HATÁRON TÚLI ÉS A KÜLHONI MAGYAROK (B. I.)
Ki a magyar? Mi a magyar?
Kiskáté a magyaroknak
Kik s ki népei vagyunk?
Hányan voltunk, hányan lettünk?
Honfitársak és nemzettársak
A határon túli magyarok
A Kárpát-medence tájai, néprajzi csoportjai
Magyar szórványok, szigetek, tömbök
A nyugati és tengerentúli magyarság
A magyar diaszpóra összetétele, lélekszáma
Magyarok a déli féltekén
Afrika
Ausztrália
Dél-Amerika
Amerikai Egyesült Államok (USA)
Kanada
Ázsia
Izrael
Nyugat-Európa magyarsága
A nyugat-európai magyarok lélekszáma, megoszlása
Európai magyar szervezetek és fórumok
A KÜLHONI MAGYAR DIASZPÓRA (B. I.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Honfitársak és nemzettársak
Árpád-házi Szent Erzsébet szobra a róla elnevezett templomban Marburgban. Arcáról az önzetlen szeretet, mozdulatából a segítő szándék látszikNehéz immár egymás között használnunk a honfitárs közkeletű régi megszólítást. Ezért azokat, akik más honban születtek, nem Magyarhonban, de magukat magyarnak (is) tartják, manapság általában nemzettársként szólítjuk meg.

A magyar állam és a magyar nemzet egységét a török és osztrák uralkodók hosszú időre megbontották. Levert lázadások, forradalmak, fölkelések során tizedelték meg nemzetünket, végezték ki, börtönözték be és űzték el legjobbjainkat.

Így lettek a külföldre menekült magyarok a politikai emigránsok előfutárai: a császári hűségesküt megtagadó, száműzött Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc fejedelem, majd a levert 1848-as szabadságharc vezetői, élükön Kossuth Lajossal. (Az emigráns általános jelentése: menekült, kivándorolt, külföldre települt.) A magyar emigráció képviselőit később ott találjuk az olasz szabadságharcban, az amerikai függetlenségi háborúban, a dél-amerikai harcokban s a polgári élet sok más területén.

A külhoni magyarok jeles előfutárai a rokoni-családi kapcsolatépítők, s azok a nagyobb műveltségre, tudásra törekvő peregrinus (külföldi egyetemeken tanuló) diákok is, akiket a magyar egyetemek hiánya, illetve egyházuk, családjuk, tudásvágyuk, tehetségük külföldre vezetett, és tartósan vagy végleg ott is marasztott.

A magyarországi kivándorlás az Újvilágba az 1880-as évektől kezdődött, s a 20. század elején tetőzött, főként az ország szegényebb északkeleti és mozgékonyabb délnyugati részének népességét apasztottaKezdődhet a sor a Magna Hungariát (a feltételezett őshazát) és az ott maradt nemzettársainkat felkutató Julianus baráttal vagy Árpád-házi Szent Erzsébettel, folytatódhat a portugálok védőszentjével, Izabellával, a skóciai Szent Margittal, a lengyelországi Szent Kingával s a németalföldi „Magyar Mária” uralkodónővel.

Folytathatnánk tovább a bolognai, bécsi, wittenbergi, krakkói, németalföldi egyetemek középkori és későbbi magyar peregrinusainak többezres seregével, egészen a legújabb kor magyarnak született tudósaiig, akik közül tizenketten a Nobel-díjat is kiérdemelték munkásságukkal.

A legnagyobb számban és arányban azonban a 20. században vándoroltak ki, menekültek vagy üldöztettek el szülőföldjükről honfitársaink. A század elején még a szegénység elől, a jobb élet és a gyorsabb boldogulás reményében vándoroltak ki tömegesen a tengeren túlra. Róluk írta 1937-ben József Attila Hazám című versében e megrázó sorokat:

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.



© Bethlen Gábor Alapítvány