magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

Népmese
Magyar népdalok
Erdő nincsen zöld ág nélkül
Hej, halászok, halászok
Weöres Sándor gyermekdalaiból
Szán megy el az ablakod alatt
Haragosi
Suttog a fenyves
Két vers a kuruc korból
Csinom Palkó
Zöld erdő harmatát
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Vörösmarty Mihály: Szózat
Petőfi Sándor
János vitéz
A négyökrös szekér
Nemzeti dal
Arany János
Arany János: Toldi (részlet)
Családi kör
Rege a csodaszarvasról
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Ady Endre: Szent Margit legendája
József Attila: Perc
Versek az édesanyához
Petőfi Sándor: Füstbement terv
József Attila: Mama
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Dalok karácsonyra
Szent karácsony éjszakáján
Csanádi Imre: Karácsony fája
József Attila: Betlehemi királyok
Magyar irodalom 2. (A. J.)
Janus Pannonius: Pannonia dicsérete
Balassi Bálint: Egy katonaének
Csokonai Vitéz Mihály
A Reményhez
Petőfi Sándor
Szeptember végén
Egy gondolat bánt engemet
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A walesi bárdok
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány
Ady Endre
Szent Margit legendája
A föl-földobott kő
Utálatos, szerelmes nációm
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország
Füst Milán: A magyarokhoz
József Attila: Bukj föl az árból
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Nagy László. Ki viszi át a szerelmet , Tűz
Ajánlott olvasmányok és filmek
MAGYAR IRODALOM (A. J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Arany János: A walesi bárdok
Arany János
A WALESI1 BÁRDOK2

Edward király, angol király
Léptet fakó3 lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?4

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’,
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?5

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!6
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sír.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh…7

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem,
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senki sem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak! hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim —
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak,
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.8

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik.9
Ajtó megől fehér galamb,10
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög,
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei
Halomba, mint kereszt,11
Hogy sírva tallóz, aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény —
Parancsol Eduárd —
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szűzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szűlj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!”
S int a király. S elérte még12
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik:
Kobzán13 a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék14
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton15 még —
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd!”

Meglátom én! — S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára ki ellenszegűl
Minden velsz énekest!

Szolgái szétszáguldanak
Ország-szerin, tova16
Montgomeryben így esett
A híres lakoma.

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován,
Körötte ég földszint az ég:17
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani,
Hogy: éljen Eduárd. —

Ha! ha! mi zúg?... Mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,18
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!19
Király nem alhatik!”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk20 dalát.*

Jegyzetek:

1 walesi (ejtsd): velszi (Arany másutt a hangzás szerint velszinek is írja a versben)
2 bárd: énekes, aki hangszerrel kísérve megénekli a nevezetes eseményeket
3 fakó: halvány, sárgásszürke árnyalatú
4 pártos honfivér: a pártütők, a király ellen forduló hazafiak vére
5 mint a barom, melyet igába hajt: mint az igavonásra befogott állatok
6 Sire (szír): az uralkodónak járó megszólítás, „felséges úr”
7 tereh (régiesen): teher
8 Orcáikon, mint félelem, sápadt el a harag: elsápadtak félelmükben és haragjukban 9 lehellet megszegik: elakad a lélegzet
10 fehér galamb (értsd): ősz, mint a galamb; galambősz
11 mint kereszt (értsd): mint aratás után a keresztbe rakott gabonakévék
12 S elérte még a máglyára menőt: követte a máglyára az előző bárdot
13 koboz: lanthoz hasonló pengetős hangszer
14 Elhullt csatában a derék (értsd): elestek a csatában a legkiválóbb harcosok
15 Emléke sír a lanton még: emléke felhangzik a költők hangszerén (a lant a költészet jelképe)
16 Ország-szerin, tova: szerte az országban
17 Körötte ég földszint az ég: körülötte lángol az ég, mint a föld
18 lord-mayor: London polgármestere
19 Fejére szól, ki szót emel: fejét veszik annak, aki hangosan megszólal, illetve tiltakozik
20 vértanú: aki elveiért, eszméiért az életét áldozza fel

* A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Edwárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső multját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására. (Arany János)


Az 1848—49-es szabadságharc leverése után az osztrák császár évekig nem tette a lábát magyar földre. Csak 1857-ben határozta el, hogy megtekinti a „néma tartományt”.

Hivatalnokai felkérték a magyar költőket, hogy az uralkodót versben köszöntsék. Arany János elhárította a megrendelést. Helyette megírta a zsarnok elleni tiltakozás versét, A walesi bárdokat. A vers csak 1863-ban jelent meg. A közönség megértette: a középkori angol monda a magyar költő tiltakozását fejezi ki burkoltan. Arany általában tartózkodott a politikától. E műve azonban politikai versként is a legjelentősebb a maga korában.

A költemény műfaja ballada. A ballada egyesíti a párbeszédes dráma, az énekelhető líra és a cselekményes elbeszélő költemény tulajdonságait. Egy régi meghatározás szerint: „tragédia — dalban elbeszélve”. Mivel a mű nem a nép ajkán született, hanem ismert költőtől származik, a költeményt a műballadákhoz soroljuk.

Három egységre bontható a ballada cselekménye.
1. Az angol király megszemléli új tartományát, a leigázott Wales-et (velsz). Az urak gazdag lakomával vendégelik meg, de a király érzi: titkon gyűlölik. Követeli, hogy hozassanak énekeseket, akik megünneplik győzelmét.
2. Három bárdot vezetnek elé. Dicséret helyett vádolják a zsarnokot. Edward szörnyű ítéletet hoz: máglyán égessenek meg minden velsz énekest, aki parancsának ellenszegül. Ötszázan vállalják a vértanúságot.
3. Az átok megfogan: Edward megőrül, fülében zeng a máglyára küldött bárdok kórusa.

A cselekmény több pontján is fordulat következik be, amely változást hoz a balladába. Ezek közül az a legjelentősebb, amikor a kegyetlen hódító lélekben összeroppan. Többé nem szabadulhat a bárdok énekétől — a győztes legyőzötté válik.

Több helyen fokozást érzünk a költeményben.
1. A velsz urak néma gyűlöleténél sokkal nagyobb erőt éreztet a bárdok nyílt ellenállása.
2. Fokozást érzünk a három bárd szavaiban is. Az első a nép ezreinek megölésével vádolja a zsarnokot, a második a gyászolók sorsára terjeszti ki Edward bűnét, a harmadik megátkozza a királyt.
3. A király egyre dühösebb: az első bárdot haragosan máglyára viteti, a másodikat egy türelmetlen intéssel küldi utána, a harmadik szavaira bőszülten hozza meg rettenetes ítéletét.

Az ismétlődő mozzanatok is egyre fokozzák a ballada izgalmas, feszült hangulatát. Ismétlődés figyelhető meg a lakoma leírásában. Háromszor említi a „néma tartomány”-t, melyen haladva a király két ízben „léptet”, harmadszor már „vágtat” fakó lován.

Edwardot az erőszak jellemzi. Ez vezeti döntéseiben, s ez lesz a veszte. Wales-et meg tudja hódítani, az urak behódolnak neki, de a lelkek fölött nem uralkodhat. Dühöng, amikor észreveszi, hogy az urak gyűlölik, és tombol, amikor az énekesek szembeszállnak vele. Erőszakossága gyöngeséget takar: azt hiszi, hogy sérelmeit vérrel lemoshatja. Bűneinek súlyát nem bírja elviselni: lélekben összeroppan a bárdok átkaitól.

A bárdok jelleme néhány szavukból megmutatkozik. Megfontolt öregember az első, halk szavú ifjú a második, vakmerően támadó a harmadik.

A meghódolt tartomány feszült csöndjét éppúgy érzékelteti a költő, mint a zsarnokság tombolását. A ballada elején dermesztő az ország csöndje, majd a végén felkavaró a szétszáguldó szolgák s a fellángoló tartomány mozgalmassága, a szószólók s az őrült király harsánysága. A szűkszavúság a balladai homály eszköze. A költő többet sejtet, mint amennyit kimond.

Formai eszközeiben igen gazdag A walesi bárdok. A verselés kifejezi a mű hangulatát. A rímek közül főleg azok élénk hatásúak, amelyek tartalmilag is összecsengenek: fű kövér—honfivér; Sire (ejtsd: szír)—sír; vadat—halat—falat stb. Mesteri a legfőbb ellenfelek összerímeltetése: Eduárd—velszi bárd, illetve Eduárd—ifju bárd. Helyenként belső rím erősíti a vers zenei hatását. Például: Van-e ott folyó és földje jó?

© Bethlen Gábor Alapítvány