magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

Népmese
Magyar népdalok
Erdő nincsen zöld ág nélkül
Hej, halászok, halászok
Weöres Sándor gyermekdalaiból
Szán megy el az ablakod alatt
Haragosi
Suttog a fenyves
Két vers a kuruc korból
Csinom Palkó
Zöld erdő harmatát
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Vörösmarty Mihály: Szózat
Petőfi Sándor
János vitéz
A négyökrös szekér
Nemzeti dal
Arany János
Arany János: Toldi (részlet)
Családi kör
Rege a csodaszarvasról
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Ady Endre: Szent Margit legendája
József Attila: Perc
Versek az édesanyához
Petőfi Sándor: Füstbement terv
József Attila: Mama
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Dalok karácsonyra
Szent karácsony éjszakáján
Csanádi Imre: Karácsony fája
József Attila: Betlehemi királyok
Magyar irodalom 2. (A. J.)
Janus Pannonius: Pannonia dicsérete
Balassi Bálint: Egy katonaének
Csokonai Vitéz Mihály
A Reményhez
Petőfi Sándor
Szeptember végén
Egy gondolat bánt engemet
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A walesi bárdok
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány
Ady Endre
Szent Margit legendája
A föl-földobott kő
Utálatos, szerelmes nációm
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország
Füst Milán: A magyarokhoz
József Attila: Bukj föl az árból
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Nagy László. Ki viszi át a szerelmet , Tűz
Ajánlott olvasmányok és filmek
MAGYAR IRODALOM (A. J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Egy gondolat bánt engemet
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág,
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, Istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… —
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. —
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

(1846)
Petőfit a hazájában tapasztalt társadalmi igazságtalanság és az idegen elnyomás elleni tiltakozás tette forradalmárrá. Tudta, hogy a társadalmi feszültségek a világ minden táján jelen vannak. Abban reménykedett, hogy a népek mind összefognak, és lerázzák magukról az elnyomók hatalmát. Volt erre remény. Nem sokkal a vers írása után, 1848 tavaszán kitört a forradalom Párizsban, Bécsben, Prágában, majd Pesten is. Forrongott a nép lengyel földön, Itália és Németország tartományaiban. A közös ellenség a Szent Szövetség volt. A költemény vezéreszméje a világszabadság. Kétszer is felhangzik a versben, felkiáltójellel nyomatékosítva.

A mű a szerkesztés remeke. Három nagy egységre bontható.

1. A hosszú, de eseménytelen és örömtelen élet elutasítása és a rövid, de dicső sors vállalása hasonlatok sorozatában. A képek hatalmas ellentéteket állítanak szembe: hervadó virág és villámsújtotta fa; lassan elhamvadó gyertya és a hegytetőről lezúduló sziklaszirt.

2. A forradalom látomása és a hősi halál vágya sebesen pergő csataképekkel.

3. A szabadsághős megdicsőülése a szabadság győzelme után.

Ez a három rész a költemény verselésében is megkülönböztethető.

A rímes-időmértékes vers 1. és a 3. része jambusokból épül fel (_ —), a 2., középső rész szaporán lüktető anapesztusokon iramlik (_ _ —).

A költői képeket nézve is nagy az eltérés. Az 1. részben a lassú elmúlás képeit viharos, lenyűgöző hatású természeti képek követik. Ezek a korszak romantikus tájképeire emlékeztetnek. A 2. rész csataképei rendkívül mozgalmasak, éles hanghatások, kifejező igék fokozzák a jelenetek izgalmát. A 3. rész ünnepélyes, méltóságteljes. A gyász és a dicsőség egy és ugyanaz, a hősi halál elnyeri jutalmát az emberek tiszteletében és emlékezetében.

Az ilyen verseket, amelyek többféle hangulatot váltogatnak, rapszódiának nevezzük. Az Egy gondolat bánt engemet a magyar költészet egyik legszebb rapszódiája.

© Bethlen Gábor Alapítvány