magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

Népmese
Magyar népdalok
Erdő nincsen zöld ág nélkül
Hej, halászok, halászok
Weöres Sándor gyermekdalaiból
Szán megy el az ablakod alatt
Haragosi
Suttog a fenyves
Két vers a kuruc korból
Csinom Palkó
Zöld erdő harmatát
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Vörösmarty Mihály: Szózat
Petőfi Sándor
János vitéz
A négyökrös szekér
Nemzeti dal
Arany János
Arany János: Toldi (részlet)
Családi kör
Rege a csodaszarvasról
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Ady Endre: Szent Margit legendája
József Attila: Perc
Versek az édesanyához
Petőfi Sándor: Füstbement terv
József Attila: Mama
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Dalok karácsonyra
Szent karácsony éjszakáján
Csanádi Imre: Karácsony fája
József Attila: Betlehemi királyok
Magyar irodalom 2. (A. J.)
Janus Pannonius: Pannonia dicsérete
Balassi Bálint: Egy katonaének
Csokonai Vitéz Mihály
A Reményhez
Petőfi Sándor
Szeptember végén
Egy gondolat bánt engemet
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A walesi bárdok
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány
Ady Endre
Szent Margit legendája
A föl-földobott kő
Utálatos, szerelmes nációm
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország
Füst Milán: A magyarokhoz
József Attila: Bukj föl az árból
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Nagy László. Ki viszi át a szerelmet , Tűz
Ajánlott olvasmányok és filmek
MAGYAR IRODALOM (A. J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Petőfi Sándor: Füstbement terv
Petőfi Sándor
FÜSTBEMENT TERV

Egész úton — hazafelé —
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.

(Dunavecse, 1844. április)


Petőfi egy személyes élményét örökítette meg ebben a versben. 1844-ben vándorszínészekkel járta az országot, s útját megszakítva látogatta meg szüleit Dunavecsén.

Az élmény így foglalható össze: hazafelé tartva azon gondolkodik a költő, hogy milyen szavakkal fejezze ki szeretetét és háláját édesanyjának, akit oly régóta hiányolt. Amikor elérkezik a pillanat, mindenről elfelejtkezve, szótlanul borul anyja nyakába. A viszontlátás örömében szóhoz sem tud jutni a költő, a „szavak embere”.

Rendkívül újszerű volt a maga idején a harmadik szakasz gondolata: …állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. A vers hőse — maga a költő — máshogy érzékeli az idő múlását, mint ahogy valójában a percek és órák peregnek. Sürgetné az időt, hogy mielőbb viszontláthassa édesanyját, de úgy érzi, mintha az idő megállt volna. A képzelet és a valóság nem egyformán működik. Ezért hiúsulnak meg tervei az édesanya köszöntéséről — „füstbe mennek” —, ezért felejti el a szép szavakat, amelyeket kigondolt. Ölelése viszont mindennél jobban kifejezi a legfontosabbat: gyermeki szeretetét.


© Bethlen Gábor Alapítvány