magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

Népmese
Magyar népdalok
Erdő nincsen zöld ág nélkül
Hej, halászok, halászok
Weöres Sándor gyermekdalaiból
Szán megy el az ablakod alatt
Haragosi
Suttog a fenyves
Két vers a kuruc korból
Csinom Palkó
Zöld erdő harmatát
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Vörösmarty Mihály: Szózat
Petőfi Sándor
János vitéz
A négyökrös szekér
Nemzeti dal
Arany János
Arany János: Toldi (részlet)
Családi kör
Rege a csodaszarvasról
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Ady Endre: Szent Margit legendája
József Attila: Perc
Versek az édesanyához
Petőfi Sándor: Füstbement terv
József Attila: Mama
Csoóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Dalok karácsonyra
Szent karácsony éjszakáján
Csanádi Imre: Karácsony fája
József Attila: Betlehemi királyok
Magyar irodalom 2. (A. J.)
Janus Pannonius: Pannonia dicsérete
Balassi Bálint: Egy katonaének
Csokonai Vitéz Mihály
A Reményhez
Petőfi Sándor
Szeptember végén
Egy gondolat bánt engemet
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A walesi bárdok
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány
Ady Endre
Szent Margit legendája
A föl-földobott kő
Utálatos, szerelmes nációm
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Babits Mihály: Hazám! Az igazi ország
Füst Milán: A magyarokhoz
József Attila: Bukj föl az árból
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Nagy László. Ki viszi át a szerelmet , Tűz
Ajánlott olvasmányok és filmek
MAGYAR IRODALOM (A. J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

A négyökrös szekér
Petőfi Sándor
A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek, és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren,
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

(Borjád, 1845)


Négyökrös szekérA vers egy rövid idő alatt lejátszódó, hangulatos jelenetet mond el. A lírai mondandó az az érzelem, amelyet e kis történettel fejez ki a költő.

Képzeljük magunk elé a jelenetet!

Kétféle mozgás játszódik le. Az egyik lassú és földhözragadt: a ballagó ökrök lépteit nehézkesnek, lomhának érezzük. A másik a szerelemre lobbanó férfi sebes gondolata, mely néhány szóval egy pillanat alatt a csillagokig hatol.

A csillagokat ősidők óta emlegeti a költészet, különösen a szerelmes versekben. Nemcsak fénylő szépségük miatt. A csillagok időtlen idők óta ragyognak az égen. A szerelemben a csillagokat emlegetni annyi, mint örökké tartó dolgokra hivatkozni.

A vers meghitt nyugalmat éreztet. A meghitt, boldog hangulatú verseket az idill műfajába sorolhatjuk.

Egy cseppnyi szomorúsággal tölti el az olvasót a bizonytalan jövő gondolata, de ez sem változtat a vers boldog hangulatán.

A vers olyan egyszerűen mondja el a jelenetet, hogy prózában sem lehetne pontosabban és tömörebben elbeszélni. A dallam, a ritmus, a hangulat és a rímek éreztetik, hogy verset olvasunk.

Két pontja van a költeménynek, amelyen a nyelv elszakad az egyszerű közléstől. A második és a negyedik versszak a költőiség ritka szép példája.

A 2. versszak a felhők közt járó holdat bús hölgyhöz hasonlítja, aki férje sírhalmát keresi a temetőben. Ez a hasonlat komorságot visz a derűs, holdfényes jelenetbe: figyelmeztet az élet mulandóságára. A negyedik versszakban a férfi szavai szembeszállnak ezzel a mulandósággal, amikor a múló időt szeretné megállítani, visszapörgetni Erzsikével.

Különleges költői kép található a 2. versszak 7—8. sorában. A szellő édes illatot hoz a mezőről. A költő „kalmár”-hoz hasonlítja a szellőt. A hasonlítás alapja az, hogy a kalmár hozza-viszi áruját falu és város között, a szellő pedig illatot hoz a mezőről. A költő úgy beszél, mintha a szellő csakugyan kalmár volna. Ezt az azonosítást metaforának nevezzük.

A vers minden versszakának két utolsó sorában megjelenik a lassan ballagó ökrös szekér. Az ismétlődő sorokat refrénnek nevezzük. Ebben a versben a refrén újból és újból felidézi az esti kocsikázás hangulatát.


© Bethlen Gábor Alapítvány