magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Jövevényszavaink
Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
Reformáció és ellenreformáció
Reneszánsz és barokk
Felvilágosodás és nyelvújítás
Reformkor
Irodalmi nyelvünk megszilárdulása
Névtelen és híres nyelvművelők
Magyar nyelvismeret (A. J.)
Beszéd és írás; hangok és betűk
A magyar ábécé
Mi különbözteti meg a magyar nyelvet a többi nyelvtől?
Nyelvünk és a költői formák
Köznyelv és nyelvjárások
A magyar nyelv helye a földkerekségen
MAGYAR NYELVISMERET (A.J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Felvilágosodás és nyelvújítás
Az 1700-as és 1800-as évek fordulója táján a magyar iskolatörténettel szorosan összefügg irodalmunk felgyorsuló fejlődése. Pannonhalmán, Debrecenben, Sárospatakon kitűnő kollégium működött. A két utóbbi kollégiumban tanult, illetve tanított a felvilágosodás fiatalon meghalt költője, Csokonai Vitéz Mihály.

Csokonai költészete átnyúlik az 1800-as évek elejére. Ez már a tudatos magyar nyelvművelés kora. Amikor a francia felvilágosodás és a polgári eszmék magyarországi terjesztője, Kazinczy Ferenc kiszabadult a Habsburg császár börtönéből, elindította nagyszabású nyelvújító mozgalmát.

Kettős célja volt. Az egyik, hogy — más lehetőség nem lévén — a nemzeti ellenállást a kultúra területére terelje. (A hivatalos nyelv a közigazgatásban és a katonaságnál német volt, és a fővárosban sokáig csak német nyelvű színház működött.) A másik cél, hogy a magyar nyelvet minél jobban alkalmassá tegye a korszerű, európai szellemű irodalom és tudomány művelésére.

Kazinczy hatalmas munkát végzett. Az ország minden részére kiterjedő levelezésével mozgósította a tollforgató embereket: papokat, tanárokat, művelődő főurakat. Mozgalmának megnyerte a kor legnagyobb költőit, Csokonai Vitéz Mihályt, Berzsenyi Dánielt és a magyar nemzeti Himnusz alkotóját, Kölcsey Ferencet is.

A nyelvújító mozgalom főleg a szókincs bővítésére törekedett. A nyelvújítók (neológusok) közkinccsé tették az elszigetelt nyelvjárási területek sok szavát. Rengeteg új szót alkottak. Idegen szavakat is meghonosítottak. A nyelvújítás ellenzői (ortológusok) — azok, akik ragaszkodtak a régi magyar kifejezésmódhoz — szintén hasznos munkát végeztek: bírálataikkal segítettek kiszűrni a szóújítás lázában született torz szüleményeket. Ma már nyelvünk szerves, nélkülözhetetlen részeit képezik azok a szavak, amelyeket a nyelvújítóknak köszönhetünk.

Íme néhány példa a népnyelvből gyűjtött és közkinccsé tett szavakból: betyár, burgonya, hullám, hús, kandalló, róna, szobor, zamat.

Régi szótövekből újonnan képzett szavak: illeszt, társalog, dühöng, egyesít, törleszt, lazít. Ezeket az illik, társ, düh, egy, töröl, laza szavakból képezték.

Szóösszetétellel alkotott szavak: folyóirat, helyesírás, rendőr, jellemrajz.

Szórövidítéssel alkotott szavak: árny, bók, mámor, cím, ipar — ezeket az árnyék, bókol, mámoros, címer, iparkodik szavakból rövidítették le.

Idegen szavak tükörfordításából született az álláspont, benyomás, előítélet szó.

Sokszor úgy alkottak szavakat, hogy összevonták a meglévő szavak részeit. A cső és az orr szóból így lett a csőr, vagy a rovátkolt baromból a rovar.

A nyelvújítás során jelentősen megnövekedett szókészletünk. A gyakorlat döntötte el, hogy a nyelvközösség magáévá tette vagy kivetette magából a magyar nyelv szellemétől idegen rögtönzéseket. A nyelvújítás vívmányait javarészt a költők, írók és más tollforgatók terjesztették el eleinte levelezés útján, majd az iskolák, az újságok, a könyvkiadás és a színjátszás közvetítésével.


© Bethlen Gábor Alapítvány