magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Jövevényszavaink
Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
Reformáció és ellenreformáció
Reneszánsz és barokk
Felvilágosodás és nyelvújítás
Reformkor
Irodalmi nyelvünk megszilárdulása
Névtelen és híres nyelvművelők
Magyar nyelvismeret (A. J.)
Beszéd és írás; hangok és betűk
A magyar ábécé
Mi különbözteti meg a magyar nyelvet a többi nyelvtől?
Nyelvünk és a költői formák
Köznyelv és nyelvjárások
A magyar nyelv helye a földkerekségen
MAGYAR NYELVISMERET (A.J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
PRÓZA

Első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékünk a Halotti beszéd és könyörgés az 1200-as évek elejéről. Sok mindent megtudhatunk belőle a magyar nyelv középkori fejlettségéről és változásairól.

Érdekesen hangzik, megértése ma már nem könnyű. Íme egy rövid részlet az elejéről:

Régi ejtés szerint:

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur és homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt Adámut, és aduttá valá neki paradisumot házoá. És mend paradisumban valau gyimilcsektűl mondá neki élnie. (…)

Mai átiratban:

Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Bizony, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremtette (Isten) eleve a mi ősünket, Ádámot, és adta neki a paradicsomot házul. És mind a paradicsomban való gyümölcsökből mondta neki, hogy éljen.

Ez a nyelv sokban visszautal az őshazában beszélt nyelvre.

A régi időket idézi a magánhangzók ejtése: ma nyíltabban ejtjük őket (látjátuk — látjátok; szümtükhel — szemetekkel; homou — hamu; milosztben — malasztban). Láthatók a feledésbe merült szavak (isa — bizony). Megfigyelhetők a ragok változásai (vogymuk — vagyunk; terümtevé — teremté, azaz teremtette; oduttá — adta; házoá — házzá, vagyis házul).

Illyés Gyula: A törzs szavai (részlet)

Szavak, öreg szavak, mi,
kik egykor létre hoztuk,
lépteit kormányoztuk:
merjen hittel haladni;
kik sok baját okoztuk,
de kórjait is űztük,
de kedvét is kerestük;
szavak, kivert szavak, mi,
fölszállva ujra önként,
ama harci ölyűkként
had-őrző keselyűkként
rikácsolni a törvényt,
hogy: együtt! bár űzöttként
futván együtt maradni!
elhullót fölragadni,
rendet meg nem tagadni;
szavak, tépett szavak, mi,
kik e zord tájra hoztuk,
rossz karavánt, de annyi
nagy percét is szereztük:
ránk hagyatott: vezessük,
bitangra ne eresszük;
puskacső elé halni,
lépre rabul ragadni;
szavak, rebbent szavak, mi
hogy ne sujtson ítélet,
nem kérdezve, mi végett,
szánjuk mi e szétszéledt,
szélesztett nemzetséget,
oly idegenbe tévedt. (…)
VERS

Ugyancsak tanulságos az első írásos magyar versemlék, az Ómagyar Mária-siralom című verses imádság, melyet körülbelül félszáz évvel később, 1300 körül fordított latinról magyarra egy ismeretlen barát. Ennek egy részlete így szól:

Régi ejtés szerint: Mai ejtés szerint:
Ó én ézes urodum,Ó én édes uracskám,
eggyen-igy fiodum,Egy(etl)en-egy fiacskám,
síróv anyát teküncsed,síró anyát tekintsed,
buabelől kinyuchchad!!bújából kinyújtsad!
Szemem künvel árad,Szemem könnyel árad,
junhum búol fárad,szívem bútól fárad,
te vérüd hiollottyate véred hullása
én junhum olélottya.én jonhom (keblem) alélása.
Világ világa,Világ világa,
virágnak virága,virágnak virága,
keserűen kínzatul,keserűen kínzatol,
vos szegekkel veretül!vas szegekkel veretel!


A régi változatban megfigyelhetők a maitól eltérően képzett, zártabb magánhangzók (urodum — uram; igy — egy; fiodum — fiam; teküncsed — tekintsed). Változott a ragok illesztése a szavakhoz (buabelől- bújából); itt is találhatók elavult szavak (jonhom — keblem).


© Bethlen Gábor Alapítvány