magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Jövevényszavaink
Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
Reformáció és ellenreformáció
Reneszánsz és barokk
Felvilágosodás és nyelvújítás
Reformkor
Irodalmi nyelvünk megszilárdulása
Névtelen és híres nyelvművelők
Magyar nyelvismeret (A. J.)
Beszéd és írás; hangok és betűk
A magyar ábécé
Mi különbözteti meg a magyar nyelvet a többi nyelvtől?
Nyelvünk és a költői formák
Köznyelv és nyelvjárások
A magyar nyelv helye a földkerekségen
MAGYAR NYELVISMERET (A.J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Jövevényszavaink
A magyar nyelv ugor eredetű szavai: Az ősi ugor nyelvközösség nyelve az évezredek, évszázadok folyamán sokat változott, de a mai magyar nyelv szókészletében a tudósok fölismerték a hasonlóságot a régen elszakadt rokonok nyelvével.

Az őshazában élő elődök szókészlete a családi közösségeket alkotó, vadászó-halászó emberek ismereteinek és életformájának felelt meg.

Családtagokra vonatkozó ősi szavaink: anya, apa, atya, ős, fiú, leány, öcs, feleség, vő, meny, rokon. Az ember a nő és a férfi régi szógyökének összeragasztásával keletkezett. Az em szógyök emlékét az emlő, az er szógyököt a férj s a férfi szó őrzi.

Testrészek: fej, haj, homlok, szem, orr, száj, arc (orca: orr+száj), ajak, orr, fül, nyelv, fog, íny, áll, mell, szív, epe, máj, váll, kéz, ujj, bőr, ér, vér, szőr.

Természeti jelenségek: ég, menny, tűz, víz, fény, hold, csillag, felhő, köd, hó, jég, fagy, év, hó, ősz, tél, tavasz, hegy, domb.

Állatok: ló, eb, hód, hal, róka, lúd, egér, kígyó, fecske, fogoly, hattyú, holló, sas, varjú, méh, evet (mókus).

Növények: fa, kéreg, gyökér, ág, vessző, rügy, levél; fenyő, hárs, nyár, nyír.

Lakóhelyi tárgyak: ház, ajtó, küszöb, ágy.

Ételek: kenyér, méz, vaj, lé, mony (tojás).

Szerszámok: kés, nyárs, ár, háló, nyíl, íj, tegez.

Személynévmások és mutatónévmások: én, te, ő; ez, az, ott.

Élettel összefüggő igék: él, hal, vész (ige és főnév), lélek, szül, van, lesz, eszik, iszik, alszik, ad, kap, kér, jön, megy, áll, ül, mond, nyom (ige és főnév).

Melléknevek: ifjú, agg, vén, ó, édes, keserű, savanyú, lágy, meleg, langyos.

Számok: 1-től tízig minden szám és az összetett számok; a nagy mennyiséget jelölő számokból a száz és az ezer.



Török eredetű szavaink: Az ugorokénál fejlettebb társadalomban élő török őseink a növénytermesztés, az állattartás és a háziipar fontos szavaival gazdagították a nyelvet.

Földművelés: búza, árpa, dara, arat, őröl, eke, kepe, boglya, tarló; gyümölcs, alma, körte, mogyoró, szőlő, bor; borsó, bors, komló.

Állattenyésztés: bika, borjú, tinó, ökör, üsző, kos, ürü, kecske.

Tejfeldolgozás: túró, sajt, vaj (zsírt is jelentett), író, köpül.

Szövés-fonás: kender, orsó, tiló.

Lószerszámok: kantár, gyeplő.

Lakóhely, eszközök: sátor, kapu, karó, kút, szék, bölcső, kancsó, korsó, teknő, tükör, balta, gyertya, gyűszű, gyűrű.

Török eredetű szavaink egy részét jóval később, az 1526 és 1686 közti török hódoltság idején vettük át. Pl.: findzsa, turbán, mecset; muszlin, pamut, szattyán.



További jövevényszavak: A történelem folyamán még sok hatás érte a magyar népet vándorlásai során és a honfoglalás után is. A honfoglaló Árpád népe az avar és szláv népek — főleg a mai szlovákok, horvátok és szlovének elődeinek — szórványaira települve vette birtokába az új hazát. Az itt talált lakosság földművelő nép volt, a mi eleink lovas katonanép. A magyarok is ismerték már a földművelést, de gyakori vándorlásuk miatt csak kezdetlegesen alkalmazták. A Kárpát-medencében talált nép tanította meg elődeinket a fejlettebb mezei gazdálkodásra. A növénytermesztés, a kereszténység fölvétele, az államalkotás és a városiasodás a szláv népek szavaival gyarapította a magyar szókincset.

Az Árpád-házi királyok idején terjedtek el a keresztény vallás szavai: kereszt, keresztény, pogány, pap, barát, apát, püspök, apáca, bérmál, oltár, szent, karácsony, pünkösd, malaszt.

Ekkoriban vettük át a hét napjai közül — a hétfő, kedd és vasárnap kivételével — a szerda, csütörtök, péntek, szombat szót.

Földművelés, állattartás: borona, gabona, korpa, széna, szalma, dinnye, abrak, bárány.

Mesterségek: kovács, bodnár, esztergályos, kádár, mészáros, takács, molnár.

Családi élet: család, cseléd (régen gyerek jelentéssel is), dajka, koma, unoka.



Egyéb hatások: Szent István uralkodásától a Magyar Királyság hosszú évszázadokra Európa tekintélyes országa lett. Sokoldalú kapcsolatot tartott fenn a német, olasz, francia és más kultúrákkal. Ez a kapcsolat szókészletünk bővülésében is megmutatkozott.

A németektől kaptuk a városiasodásra és kereskedelemre utaló szavak egy részét, pl.: polgár, kalmár, templom, erkély, fillér, garas, kufár, borbély, csaplár, pintér. Tőlük ered a herceg, címer, páncél, gallér szó is.

Az olasz hatásból főleg a polgárosodás, az építkezés, a kereskedelem, a hadakozás, a művészet és a szórakozás szavai adnak ízelítőt: piac, kassza, uzsora, bankó, forint, gálya; tégla, bástya, bomba, dárda, lándzsa, pajzs; fátyol, kárpit; brácsa, orgona, trombita, ária; kártya, tréfa, móka, maskara.

A franciáktól a többi közt a kilincs, lakat, mécs, szekrény szót kaptuk.

Latin szavakat az olasz hittérítők s az olasz iskolákban tanuló egyházi embereink közvetítésével vettünk át. Szókincsünk szerves része lett a templom, klastrom, plébános, kántor, paradicsom, iskola. Latin eredetű a sors és a virtus is. Sok görög kifejezést latin közvetítéssel vettünk át — ilyen az evangélium vagy a bazilika. De ezekkel már a nemzetközi kifejezésekhez érkeztünk, melyek átvétele mindmáig tart.



Nemzetközi szavak: Az idegenből átvett szavak jelentős része nemzetközileg elterjedt kifejezés. Nemcsak a magyarban, hanem világszerte terjednek. Ennek az az oka, hogy a fogalom, amelyet jelölnek, az egész emberiség közkincsévé válik. A középkorban átvett szavakból ilyen a mise, a szent, a biblia szó.

A latinból — illetve az általa közvetített görögből — újabban is sok szót vettünk és veszünk át. A technikai felfedezéseknek, a tudomány új fogalmainak sokszor latin vagy görög nevet adnak, bár az angol is egyre gyakoribb. Ezek kevés változtatással — a befogadó nyelv ejtésének és írásmódjának megfelelően — nemzetközileg terjednek. Ilyenek pl.: motor, autó, fotó, telegráf, rádió, televízió, video, szoftver, hardver, internet. A technikai kifejezések egy része a feltaláló nevét viseli — pl.: a galvanizál ige az olasz fizikus, Galvani nevét őrzi.

A sportnyelv — a görög-latin alapszavaktól eltekintve (pl. atlétika, gimnasztika, pentatlon)— nagyrészt angol eredetű (futball, gól), kivéve az Ázsiából származó sportok, játékok (ping-pong, karate, dzsiu-dzsicu) szavait.



Írásbeliségünk kezdetei: A honfoglaló Árpád népe már az írás ismeretét hozta magával. Türk eredetű írásmódjuk a rovásírás volt. A rovásírás betűit fapálcákba metszették, rótták jobbról balra haladva; az elnevezés innen ered.

A kereszténység elterjedése és az államszervezet kialakulása sokáig a latin nyelvhez kötötte írásbeliségünket. Ám az egyházi szövegekben, az államigazgatási (kancelláriai) és a krónikaszövegekben egyre gyakrabban feltűntek magyar nyelvű bejegyzések is.

Az egyházi szertartások alkalmával, a latinul megtartott szentmisén, temetésen a pap magyarul prédikált, hogy a tanulatlan emberek is értsék szavát. A középkori kódexekben — a kézzel írott könyvekben — egyre több összefüggő magyar nyelvű szöveget jegyeztek fel.

A magyar nyelv megszilárdulásában és további gazdagodásában egyre nagyobb szerepe volt a magyar nyelvű írásbeliség elterjedésének.


© Bethlen Gábor Alapítvány