magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Jövevényszavaink
Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
Reformáció és ellenreformáció
Reneszánsz és barokk
Felvilágosodás és nyelvújítás
Reformkor
Irodalmi nyelvünk megszilárdulása
Névtelen és híres nyelvművelők
Magyar nyelvismeret (A. J.)
Beszéd és írás; hangok és betűk
A magyar ábécé
Mi különbözteti meg a magyar nyelvet a többi nyelvtől?
Nyelvünk és a költői formák
Köznyelv és nyelvjárások
A magyar nyelv helye a földkerekségen
MAGYAR NYELVISMERET (A.J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Köznyelv és nyelvjárások
A nemzeti nyelvek általánosan elfogadott és mintaként szolgáló változatát köznyelvnek nevezzük.

Egy nyelvnek több nyelvjárás a lehet. A nyelvjárás a nyelv olyan módosulata, amelyet a közösség valamely földrajzilag vagy eredetében és fejlődésében elkülöníthető népcsoportja beszél. A nyelvjárások a köznyelvtől többé-kevésbé eltérő változatok, rendszerint nem okoznak nehézséget a megértésben. Nagyobb földrajzi távolság, szigetszerű kulturális helyzet esetén azonban már nemcsak a hangképzés, a kiejtés terén térhet el a nyelvjárás a köznyelvtől, hanem a szókincs és szerkezet is. Ilyenkor a megértés is akadályba ütközhet a nyelvjárások beszélői közt.

A MAGYAR NYELV EGYSÉGES

A magyar nyelvterület a Kárpát-medencén belül húzódik meg, kevesebb mint háromszázezer km2-en. Az itt élő magyarok tájanként sokféle nyelvjárást beszélnek, de jól megértik egymást.

Vannak nyelvek, amelyek nagymértékben eltérő nyelvjárásokra tagolódnak. Ezek beszélői nem vagy nehezen értik meg egymást, csupán a közös írásmód segítségével tudják kicserélni gondolataikat. Ilyen a kínai nyelv, melynek nyelvjárásai az egyes tartományokban erősen eltérnek egymástól. A két-háromezer kilométer távolságban levő kínai népcsoportok csak a közös írásmód segítségével értik meg egymást.

NÉHÁNY MAGYAR NYELVJÁRÁS

A magyar nyelvjárások főleg a magánhangzók képzési módjában térnek el egymástól. Emellett vannak olyan szavak és kifejezések, melyeket csak egy-egy nyelvjárásban használnak. Ezek száma nem olyan nagy, hogy ez a megértésben nehézséget okozzon. Kivételt jelentenek a Moldvában élő csángók, akiknek nyelvjárása egy budapesti vagy pécsi számára nehezen érthető elemeket is tartalmaz. A csángók sok évszázaddal ezelőtt elszakadtak a magyar anyaországtól, s nyelvük egy régebbi állapotot őrzött meg. A moldvai román-nyelvi környezet hatása is érződik nyelvjárásukon.

A magyar nyelvjárások között jellegzetes a déli nyelvjárás. Ennek fő jellemzője, az ö-zés. (Átmenet az e és az ö között.) Pl.: embör (ember), mögitta (megitta), mögötte (megette).

A nyugati — dunántúli — nyelvjárás ugyancsak megkülönbözteti a nyílt e hangot és a zárt ë-t, de nem a zárt, hanem a nyílt változat tér el a köznyelvi kiejtéstől: a nyílt e-t a röviden ejtett á-hoz közelítik. Pl.: ámber (ember), álmegy (elmegy), megettá (megette).

Az északi — palóc — nyelvjárásban használják az a hangot: rövid á-nak ejtik. Pl.: számár (szamár), álmá (alma), nágy (nagy). Mint a szamár szó kiejtése mutatja, az á hang a palóc nyelvjárásban a hosszan ejtett a-hoz közelít. Ez a nyelvjárás az, amely megkülönbözteti a ly hangot a j-től: l(j)ány, fol(j)ó, l(j)uk, gól(j)a.

Jellegzetes a tiszai nyelvjárásban (Kelet-Magyarország hajdúsági, bihari része) az í-zés: az é hangot az í-hez hasonlóan ejtik — pl.: níz (néz), píz (pénz), fílsz (félsz). Debrecentől keletebbre (Ukrajna és Románia egy részén is) számos esetben e-nek ejtik az ö hangot: ser (sör), perkelt (pörkölt), megcsemerlett (megcsömörlött) — de ez nem minden szóra áll, melyben ö hang van (öt, ökör, zöld).

Különösen színes a székely nyelvjárás, melyet nem is annyira az ejtésmódja, mint inkább a szófűzése, a nemzedékről nemzedékre öröklődő, fordulatokban gazdag beszédmódja tesz jellegzetessé. Ez jól látható a székely népköltészet, a dalok, mesék, balladák stílusából, és olyan írók regényeiből, elbeszéléseiből, akik a székely nyelvjárás színeivel gazdagították stílusukat (pl. Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Szívbéli barátok; Nyírő József: Uz Bence).

© Bethlen Gábor Alapítvány