magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Jövevényszavaink
Az első összefüggő magyar nyelvű írásos emlékek
Reformáció és ellenreformáció
Reneszánsz és barokk
Felvilágosodás és nyelvújítás
Reformkor
Irodalmi nyelvünk megszilárdulása
Névtelen és híres nyelvművelők
Magyar nyelvismeret (A. J.)
Beszéd és írás; hangok és betűk
A magyar ábécé
Mi különbözteti meg a magyar nyelvet a többi nyelvtől?
Nyelvünk és a költői formák
Köznyelv és nyelvjárások
A magyar nyelv helye a földkerekségen
MAGYAR NYELVISMERET (A.J.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETE (A. J.)
Azok, akik a magyar nyelvet nem ismerik, a magyar beszédet hallva azt mondják: ez a nyelv furcsa, szokatlan. Akik már megkezdték vele az ismerkedést, azt mondják: ez a nyelv érdekes. És akik jól beszélnek, olvasnak e nyelven, megértik a magyar költők verseit, a magyar nép dalait, s ráéreznek e nyelv kifejező erejére, ritmusára és dallamára, azok azt mondják: ez a nyelv gyönyörű.

Nyelvünk szokatlansága onnan ered, hogy kevés más nép nyelvéhez hasonlít. Van, aki a szó elejére helyezett hangsúlyok miatt érzi furcsának a magyar nyelvet, van, aki e hangjainkat sokallja, és van, aki megtanulhatatlannak érzi az ikes igék ragozását vagy a kétféle (alanyi és tárgyas) igeragozást. Ezekben van igazság, de aki jól ismeri a nyelvünket, az nem tudna lemondani sajátságairól.



A világ nyelvei nyelvcsaládokba rendeződnek.

Ezekben a „családokban” az egyes nyelvek úgy hasonlítanak egymásra, mint a testvérek vagy az unokatestvérek.

Az indoeurópai nyelvterület több világrészre kiterjed; olyan nagy nyelvcsaládok tartoznak bele, mint például a latin vagy a germán. A latin nyelvcsaládon belül például a spanyol annyira hasonlít az olaszra, hogy e két nép fiai sok mindent megértenek egymás beszédjéből, anélkül, hogy nyelvleckéket vettek volna egymástól. A magyar azonban egyetlen más nyelvre sem hasonlít.

Mégsem „testvértelen ág” a magyar a nyelvek nagy, közös családfáján. Csupán réges-régen elszakadt rokonaitól. Nagy földrajzi távolság is elválasztja tőlük.

Az őshaza a mai Oroszország területén, az Urál hegység és a Volga folyó közti térségen terült el, ott, ahol Európa és Ázsia találkozik. A magyarok elődei néhány ezer évvel ezelőtt még közös nyelvet beszéltek itt a mai finnek őseivel, csakúgy, mint az észtek és más (ma már csak töredékben létező) népek elődeivel. Ezek a népek közös szóval a finnugor népek. Együttesen ők alkotják a finnugor nyelvcsaládot.

A finnugor nyelvek a szamojédokkal együtt az uráli nyelvekhez tartoznak.

A finnugor nyelv mintegy három és fél ezer évvel ezelőtt kettévált finn és ugor ágra, amelyekben további leágazással újabb nyelvek alakultak ki. A legnagyobb nyelv, mely ezekből származik, a magyar és a finn. A magyart ma körülbelül tizenhárom millióan beszélik, a finnt nem egészen feleennyien. Ők és az észtek (akik feleannyian sincsenek, mint a finnek) ma önálló országot alkotnak. A többi finnugor nép —karélfinn, lapp, manysi, khanti, cseremisz és még néhány kis néptöredék — Oroszország és Finnország területén él.

A kis néptöredékek közül az osztják vagy khanti és a vogul vagy manysi nyelv áll legközelebb a miénkhez. A manysinak a neve is mutatja a közös eredetet. A magyar név két utolsó hangja, az ar, er vagy eri a közös, ősi nyelvben embert — férfit — jelentett. Ez olvadt össze a mogy, modzs névvel, mely eredetileg egy nemzetség neve volt. Arab följegyzések szerint mogyerieknek vagy modzserieknek nevezték magukat őseink a Krisztus utáni 6. század körül.

Az őshazában halászattal-vadászattal foglalkozó nép körülbelül háromezer évvel ezelőtt egyesült egy fejlettebb, török eredetű néppel. Ez a népcsoport délkelet felől északnyugat felé vándorolva találkozott az ugorokkal. Magával hozta a bolgár-török birodalomból az állattenyésztés, a növénytermesztés, az ipar és a kereskedelem számos szavát.

A legenda „összeházasodásról” beszél, s ez meg is felel a valóságnak. A két nép az összekeveredése után nevezte magát mogyerinek, melyből a mai magyar név lett. Más népek az ugor névre emlékeztek, ezért a magyarokat ma is e névvel illetik (hungarian, hongrois, Ungarn, ungheri, vęgier stb.). Amikor Hungáriának nevezzük Magyarországot, e név latinos változatát használjuk.


© Bethlen Gábor Alapítvány