magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

„Árpád jöve magyar néppel”
„A magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket”
Az államalapító Szent István
A Szent lovagkirály
A középkori Magyarország első fénykora
Magyarország pusztulása és a második országalapítás
Szentekkel ékes Pannónia
Az utolsó aranyágacska
Az Árpádok utódai: Anjouk a magyar trónon
Zsigmond, a diplomata uralkodó
A törökverő Hunyadi János
A magyar középkor utolsó nagy uralkodója: Hunyadi Mátyás
A Jagellók kora
Az egységes magyar állam bukása: Mohács
A három részre szakadt Magyarország
A hitújítás Magyarországon
A tizenötéves háború és a Bocskai-felkelés
Erdély aranykora
A királyi Magyarország
Katolikus megújulás és ellenreformáció
A török kiűzése és az új ország
A Rákóczi-szabadságharc
Királynő a magyar trónon
A „kalapos király” és a napóleoni háborúk kora
A reformok kora
„Száz vasutat, ezeret!”
Forradalom Pesten
A szabadságharc
Önkény és kiegyezés
A dualizmus kora
Az ezredévtől a világháborúig
A világ lángba borul
Forrongó Magyarország
A trianoni béke és az ország talpra állása
Felemelkedés – de milyen áron?
A második világégés
Demokráciától a diktatúráig
A diktatúra évei
Amikor a világ Magyarországra figyelt
Terror és restauráció
Az új demokrácia születésének első évtizede
MAGYAR TÖRTÉNELEM (H. P.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

A trianoni béke és az ország talpra állása
Teleki Pál híres vörös térképeMég tartott a proletárdiktatúra uralma Magyarországon, amikor Párizs mellett, Versailles-ban a győztesek konferenciát hívtak össze a háború lezárására. Az antant célja nem a népek számára igazságos béke megteremtése volt. A mérhetetlen szenvedéseket okozó világháború veszteseit akarták megbüntetni, akik — szerintük — egyedül voltak felelősek annak kirobbanásáért.

Kezdetben úgy tűnt, hogy Magyarország sorsáról a magyar kormány részvétele nélkül fognak dönteni. A kommunista hatalom bukása után az ország fővárosa román megszállás alá került. Az antant sürgette, hogy — szabad választások útján — Magyarországon erős hatalom jöjjön létre, amellyel tárgyalni lehet a békekötésről.

A Dunántúlon a kommün ellenségei fegyveres alakulatok szervezésébe kezdtek. Az újonnan szervezett Nemzeti Hadsereg főparancsnoka az Otrantónál hősiesen helytálló admirális, Horthy Miklós lett. Uralomra jutása után — bosszúból Szamuely csapatának rémtetteiért — sok embert bírósági ítélet nélkül kivégeztek. Többségük ártatlan volt: a valódi bűnösök általában időben elmenekültek. A fehérterrornak nevezett események visszatetszést keltettek Európa-szerte (a kommunisták korábbi bűneinek híre általában nem jutott el külföldre).

1919 végén Horthy Miklós katonái élén bevonult a románok által kiürített Budapestre. 1920 elején választásokat tartottak az országban. A nemzetgyűlésnek az államforma kérdésében kellett döntenie. Károlyi Mihály kormánya idején Magyarországon szakítottak a királysággal, köztársaságot kiáltottak ki. A proletárdiktatúra idején a tanácsköztársaság nevet használták. 1920-ban úgy gondolták, hogy mindkettő szemben áll a 900 éves magyar múlt hagyományával, ezért államformaként fönntartották a királyságot. Ám IV. Károly behívását és újbóli trónra lépését az országon belül sokan ellenezték, és a világháború győztesei is határozottan megtiltották. Király helyett, kormányzó néven államfőt választottak. 1944 októberéig a kormányzó Horthy Miklós volt. A két világháború közti időszak elnevezése ezért Horthy-kor.

A béketárgyalások Versailles-ban, Trianon kastélyában folytak. A híres földrajztudós, Teleki Pál próbálta meg elérni, hogy legalább a magyarok lakta területek az ország részei maradhassanak. Érveit azonban végig sem hallgatták. Az 1920. június 4-én megkötött békeszerződéssel Magyarország területének kétharmadát elcsatolták. A határokon kívülre szorult csaknem 3,3 millió magyar anyanyelvű lakos, akik a magyarságnak több mint az egyharmadát tették ki. Jogaikat elvben biztosította a békeszerződés. Ám az újonnan létrejött Csehszlovákia és a hatalmasan megnövekedett Románia és Szerbia (új nevén Szerb-Horvát-Szlavón Királyság, 1929-től Jugoszlávia) semmilyen téren nem volt tekintettel a magyarok jogaira. Iskoláikat, intézményeiket bezárták, vagyonukat, földbirtokaikat gyakran elkobozták. Az üldöztetések elől több százezren menekültek el otthonukból Magyarországra.

A békeszerződés hírét Magyarországon megdöbbenés és gyász követte. A nemzet nem fogadta el a kikényszerített döntést, de megváltoztatására nem volt lehetősége. Egyedül a nyugati határvidéken, az Ausztriának ítélt keskeny területcsíkon voltak olyan csapatok, amelyek megpróbálták fegyverrel kikényszeríteni a magyarok lakta vidék visszacsatolását. Végül Bécs beleegyezett, hogy itt a falvak és városok népe maga döntsön arról, hová kíván tartozni. Sopron és környékének lakói elsöprő többséggel a magyar állampolgárságot választották. Sopron ezzel kiérdemelte a „Civitas Fidelissima”, a leghűségesebb város nevet.

A háború alatt elszegényedett Magyarország számára a trianoni döntés a még nagyobb nyomorba süllyedést jelentette. A nyersanyagokat, a bányákat, az erdőket a kikényszerített békével elvesztettük. A dolgozók jelentős része munkanélküli lett. Az értelmiség sorsa sem alakult jobban. Hogy az állástalan diplomások száma ne növekedjék tovább, a Teleki Pál vezette új kormány elrendelte, hogy csak meghatározott számú hallgató iratkozhat be az egyetemekre. Mivel sokan a magyarországi zsidóságot tartották bűnbaknak a forradalmak miatt, az izraeliták számát korlátozták az egyetemeken, s megszabták, hogy csak olyan arányban tanulhatnak tovább, amilyen arányban az ország lakosai közt képviselve vannak (numerus clausus).

A kormány eleget akart tenni a parasztság régi követelésének, a földosztásnak. A földreform csak részben járt sikerrel. A nagybirtoknak csak kis részét osztották szét. Az így kialakuló kis telkek nem voltak képesek a földhöz juttatottak családját eltartani.

A Teleki-kormánynak a békekötés után újabb nehézségekkel kellett szembenéznie. IV. Károly király ugyanis váratlanul Magyarországra érkezett. A szomszéd országok ezt nem nézhették tétlenül. Számukra a király visszatérte azzal a veszéllyel járt, hogy feléled a Monarchia helyreállításának gondolata. A külföldi tiltakozás miatt IV. Károly elhagyta az országot, a kormány feje, Teleki Pál pedig lemondott. A miniszterelnök Bethlen István lett. Tisza Kálmáné után leghosszabb időn át Bethlen kormányzása tartott, több mint tíz évig. A miniszterelnök ügyes politikusként sok nehéz feladatot oldott meg. Sikerült elkerülnie a nemzetközi beavatkozást, amikor IV. Károly újból megkísérelt visszatérni Magyarországra. (Ennek ára a Habsburgok trónfosztása és a király száműzése volt.) Bethlen kiegyezett az addig ellenségnek tartott szociáldemokratákkal is.

Az 1921 és 1929 közti időszakot az ország lassú gazdasági talpraállása jellemezte. A pénzromlást sikerült megállítani; a Monarchia pénze, a korona helyébe a pengő lépett. A gazdaság javulása egyre több ember elhelyezkedését tette lehetővé, ám a munkanélküliség így is nagy maradt. A nagybirtokokon gyakran egy lakószobában két, három, sőt olykor négy család is szorongott.

A szociális reformok elmaradása miatt a magyar politika irányítói elmarasztalhatók. Klebelsberg Kunó gróf miniszter irányításával viszont ebben az időben számos iskola épült. A magyar felsőoktatás színvonala is magas volt. Az elcsatolt területeken maradt egyetemek helyett Pécsett és Szegeden alapítottak újakat, Sopronba pedig a híres selmecbányai erdő- és bányamérnöki főiskolát telepítették át. Ezeknek sok hallgatója volt külföldről is.

© Bethlen Gábor Alapítvány