magyarsag.lap.hu Beállítás kezdőlapnak Bethlen Gábor Alapítvány

„Árpád jöve magyar néppel”
„A magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket”
Az államalapító Szent István
A Szent lovagkirály
A középkori Magyarország első fénykora
Magyarország pusztulása és a második országalapítás
Szentekkel ékes Pannónia
Az utolsó aranyágacska
Az Árpádok utódai: Anjouk a magyar trónon
Zsigmond, a diplomata uralkodó
A törökverő Hunyadi János
A magyar középkor utolsó nagy uralkodója: Hunyadi Mátyás
A Jagellók kora
Az egységes magyar állam bukása: Mohács
A három részre szakadt Magyarország
A hitújítás Magyarországon
A tizenötéves háború és a Bocskai-felkelés
Erdély aranykora
A királyi Magyarország
Katolikus megújulás és ellenreformáció
A török kiűzése és az új ország
A Rákóczi-szabadságharc
Királynő a magyar trónon
A „kalapos király” és a napóleoni háborúk kora
A reformok kora
„Száz vasutat, ezeret!”
Forradalom Pesten
A szabadságharc
Önkény és kiegyezés
A dualizmus kora
Az ezredévtől a világháborúig
A világ lángba borul
Forrongó Magyarország
A trianoni béke és az ország talpra állása
Felemelkedés – de milyen áron?
A második világégés
Demokráciától a diktatúráig
A diktatúra évei
Amikor a világ Magyarországra figyelt
Terror és restauráció
Az új demokrácia születésének első évtizede
MAGYAR TÖRTÉNELEM (H. P.)
Kezdőoldal Fórum Hasznos honlapok Kapcsolódó irodalom Feliratkozás Levelezés Hallgatható
Keresés: „Haza, a magasban” | in English  

Az államalapító Szent István
Szent István és felesége, bajor Gizella megalapítják az óbudai egyházat. Képes KrónikaAz első magyar király, Szent István előtt célként az önálló és keresztény magyar állam megteremtése állott. Önállóság nélkül a szomszéd hatalmak, mindenekelőtt a Német Birodalom csakhamar beolvasztották volna a magyarságot, kereszténység nélkül pedig nem lehetett volna az önállóságot megteremteni.

Uralmának megszilárdítása után István hozzákezdett a keresztény állam kiépítéséhez. Mindenekelőtt a keresztény vallás helyzetét igyekezett biztosítani. A magyar nép többsége még ősei hitét követte, fáknál-vizeknél áldozott istenei előtt: pogány volt. István ezért törvényeiben megparancsolta Krisztus hitének felvételét. Kötelezővé tette vasárnapokon a misére járást, s elrendelte, hogy minden tíz falu közösen építsen föl egy templomot. Gondoskodott az egyház vezetéséről is. Emlékezve a 12 apostolra, 12 püspökséget akart alapítani. Életében 10 püspökség jött létre. Az esztergomit és a kalocsait érseki rangra emelte.

Az uralkodó egyben az egyháznak is feje volt. Az egyházi önállóság azt is jelentette, hogy Szent István állama is önálló lehetett. A függetlenséget hangsúlyozta akkor is, amikor nem a német-római vagy a bizánci császártól, hanem a római pápától kért koronát.

Az uralkodó a keresztény egyház megszervezésén túl gondoskodott az új vallásnak megfelelő kultúra létrehozásáról is. Magyarországon is a kolostorok váltak a tudomány és az iskolázás központjaivá. Elöl jártak ebben a Szent Benedek életszabályait követő szerzetesek. Számukra István király Zalaváron, Bakonybélen és a Pécs melletti Pécsváradon kolostort alapított, valamint befejezte a pannonhalmi apátság építését. Szent István azonban nem csak a nyugati, latin nyelvű papságra volt tekintettel. Keleti szerzeteseket is szívesen látott. Így Veszprémvölgyben görög nyelvű apácákat telepített le, ellátva őket földbirtokokkal. Amikor fiának, Szent Imrének nevelőt keresett, Szent Gellért személyében olyan tudós férfiút választott ki, aki egyformán ismerte a nyugati és keleti, latin és görög egyházi szokásokat. Gellért lett az előkelők gyerekeinek első tanítója, és első püspöke a csanádi egyházmegyének, ahol görög szerzetesek is éltek. Szent István ezekkel a lépésekkel tovább erősítette az új ország és egyháza függetlenségét.

Hogy hatalmát kiterjessze az ország egészére, István királyi vármegyéket szervezett, egy-egy királyi várral a központban. A vármegyék élére ispánokat állított. Törvénykönyveivel nyugat-európai mintára az új jog megteremtését is szolgálta. A törvények elsősorban az egyház és a magántulajdon védelmét célozták, a bűnök megtorlása pedig a rendet és nyugalmat segítette elő.

Szent István legnagyobb gondja a trónutódlás kérdése volt. Imre fiának, felkészítve őt az uralkodásra, megíratta az Intelmek című művet (valószínűleg Gellért püspökkel). Ebből a könyvből ismerhetjük meg azokat a szabályokat, melyeket István szerint a jó uralkodónak be kell tartania. Legfontosabb a keresztény vallás követése és a keresztény erkölcsök megtartása volt. Az ifjú herceg követte apja tanácsait, s még az éjjeli órákat is imával töltötte. Imre hercegből nem lehetett uralkodó: egy vadászaton megsebesült és meghalt. Szent István választása ezek után testvérének férjére, a velencei származású Orseolo Péterre esett. Az uralkodó az erőszaktól sem riadt vissza annak érdekében, hogy az általa jelölt személy legyen az utóda. Rokonát, Vazult, aki maga akart a király lenni, megvakíttatta, Vazul fiai pedig elmenekültek az országból. Péter király azonban egyoldalúan az idegen lovagokra számított, udvarában csak nekik kedvezett. A Képes Krónika szavai szerint „fittyet hányt Hungaria nemeseire, s a föld javait a vadállat módjára üvöltő teutonokkal [németekkel], meg a csacsogó fecske módjára fecsegő latinokkal […] zabálta föl”. A magyar urak ezért föllázadtak ellene, és az Árpád-házból származó Aba Sámuel személyében új királyt választottak. A háborúba a német császár is beavatkozott: legyőzte Aba Sámuelt, és újra Pétert tette meg királynak. Péter elismerte a császár hatalmát maga és országa felett. Úgy látszott: a magyar állam függetlensége megszűnik. Ezen Vazul fiainak, Andrásnak, Bélának és Leventének hazatérése változtatott.


© Bethlen Gábor Alapítvány